Történelme:

Írország történelme is a legendákba vész: kelták jöttek Keletről, minden tudás birtoklói, szigorú rendű, de lenyűgöző természetvallás hívei, akiket a népvándorlás során a Keletről meginduló népáradat „tolt maga előtt”, így érték el a zöld szigetet, amit akkortájt még sűrű erdőségek fedtek, csak az Ipari Forradalom során égett el az ír erdőség az (angol) gőzgépekben. Vallásuk hármasság alapú volt, ami ez esetben azt jelenti, hogy „könnyedén” át tudtak térni a Szent Patrik (Írország védőszentje) által „behozott” kereszténységre, mert a Szentháromság számukra „ismert” volt, ha más formában is (vö. 3 levelű lóhere). Az angol „hódítás” gazdasági uralmat jelentett, főleg az írek munkaerejének maximális kihasználását. Mivel az eredeti ír arisztokrácia a vérzivataros századokban erősen megcsappant, angol irányítást az „idegen uralkodó” réteg biztosította. A politikai megosztottságot növelte a katolikus-protestáns ellentét, mely a XX. századra is rányomta bélyegét (Ld. Északír konfliktus). 1922-re már sikerült bizonyosfajta önállóságot elérni (ld. Michael Collins c. film Julia Roberts, Liam Neason főszereplésével) melynek „betetőzése” az Európai Uniós tagság lett. Az ország olyan rossz gazdasági helyzetben volt, hogy több mint egy évtizedig csak aktív felhasználója volt pl. a struktúrális alapoknak, melyek segítségével végül olyan nagy arányú növekedést sikerült elérni, mely az EU átlagát is meghaladta. Így a gazdasági növekedést lassítani kellett. Írország nagyon prosperáló (virágzó), kis lélekszámú ország, melynek lakosai nem beszélik „saját” nyelvüket. A XIX. század során megannyi tehetséges író-költő hagyta el hazáját és lett sikeres Angliában, és a világon (Oscar Wilde stb.), egyikük úgy fogalmazott, hogy „ellopták az angoloktól a nyelvüket”. Az ír nyelvet a lakosság kevesebb, mint 10%-a beszéli főleg a nyugati partvidéken, de az iskolában kötelező volt mindenkinek megtanulni. Jól szervezett, jól „menedzselt” gazdaságuk van, mely nem kis részben függ a külföldi (főleg USA) befektetésektől, melyek nagy része, a rossz nyelvek szerint az ott élő ír kolóniák (akik a Nagy Éhínség elől menekültek el a századelőn) segítségével érkezett az „Óhazába”. Bármi is az igazság, el kell ismerni, az írek remekül szervezett rendszert építettek ki, saját országukat bőven a „legelitebbek” szintjére hozták, úgyhogy a hazai EU-s reklámoknak igazuk volt: van mit tanulni tőlük.

Írország legjellemzőbb, vagy épp legismertebb kulináris exportcikke a barna sör és a whiskey (aminek bizonyos „hozzáértők” szerint tehéntrágya szaga van, ami „rágalom”, megéri megkóstolni, egész más, mint a Scotch-ok). A sörözgetés megszokott dolog, ha nem is az alkoholizmus szintjéig való lerészegedés a célja, inkább az emberi kapcsolatok fenntartása, a beszélgetés, a „gőz kieresztése”. Csak Dublinban például számolatlanul találunk pubokat.